Prérikutyáink kalandos élete

A prérikutyák Állatkertünk népszerű lakói. Ami nem is csoda, hiszen igazán bájos kis rágcsálók, ráadásul egy egész közösséget alkotnak, így a Pálmaház sarkánál található kifutójukban szinte mindig történik valami. Nyaranta a tavasszal született kölykökben lehet gyönyörködni, ősszel pedig azt érdemes nyomon követni, amint a téli álomra készülve egyre kövérkésebbé válnak.

A prérikutyák életmódjának része, hogy szerteágazó földfelszín alatti üregrendszert építenek maguknak. Az, hogy pontosan milyen, teljesen rájuk van bízva, tehát a járatokat nem mi építjük ki nekik előre, hanem ők maguk ássák ki, olyan vonalvezetéssel, ahogy nekik tetszik. A felszínen ebből annyi látszik, hogy egy-egy prérikutya, ha egyszer eltűnt az egyik lejáratban, kisvártatva egy másiknál bukkan elő. A miniatűr tűzhányóra emlékeztető bejáratok ugyanis a felszín alatt mind összeköttetésben vannak egymással.

Mivel sok évtizede foglalkozunk prérikutyákkal, nagy tapasztalatunk van abban is, hogy mennyiben lehet kordában tartani ezeknek az állatoknak az alagútépítő „mániáját”. Általában csak ideig-óráig. A prérikutya kifutókat persze mindig úgy készítjük, hogy a felszín alatt elég mély talajréteg legyen az ásáshoz, de ezek a kifutók oldalról és alulról is zártak, tehát az állatoknak be kell érniük azzal a néhány tucat köbméternyi talajjal, amelyet ezen a módon lehatárolunk számukra. Csakhogy az idő vasfoga és a prérikutyák „aknamunkája” egy-két évtized elteltével rendszerint mégiscsak utat szokott nyitni a tiltott alagútépítésnek. Főleg úgy, hogy a kifutó földalatti részének műszaki állapotát nincs mód folyamatosan ellenőrizni. Prérikutyáink előző lakhelyén, a japánkerti domb tövében is az történt, hogy egy idő után olyan területeken is felbukkantak, amelyet nem kifejezetten nekik szántunk.

Jelenleg prérikutya kifutónk 2008-ban, 16 évvel ezelőtt létesült, természetesen itt is olyan kivitelben, hogy a kifutót a föld alatt oldalról és alulról is lezártuk a megfelelő mélységben. S az elmúlt bő másfél évtized során a prérikutyák járatai mindvégig a kifutón belüli talajban is maradtak. Nemrégiben viszont úgy tűnik, rés keletkezett rajta valahol, és azt a szemfüles alagútépítők meg is találták.

Az elmúlt hetekben ugyanis azt tapasztaltuk, hogy a prérikutyák a kifutón kívül is előbukkantak itt-ott. Átfúrták például magukat a velük szemközti kifutóba, ahol a sörényes hangyászok, és a velük társbérletben élő puduk laknak. Ebből persze még nem lenne baj, a szóban forgó állatok békésen megférnek egymással. Ezzel együtt elkezdtük a munkát, ami a járatrendszer kiterjedésének felméréséhez, illetve a kifutón kívüli kalandozások megszüntetéséhez szükséges. A dolog azonban nem megy egyik napról a másikra, s közben a prérikutyák további meglepetésekkel szolgáltak.

Időközben ugyanis utat találtak az Állatkert Dózsa György úti kőkerítése alatt, így most már nem az Állatkert területén, hanem a kerítésen kívül, egyenesen a járdán bukkantak elő. Ehhez persze az is kellett, hogy a járda alatt valamilyen hasadék keletkezzen, amit aztán a prérikutyák is ki tudtak használni. Az nem derült ki, hogy ez pontosan hogyan történhetett, de egyáltalán nem elképzelhetetlen. A beszivárgó csapadékvíz képes ilyen üregeket kimosni, nem beszélve arról, hogy ezt a kerítésszakaszt az 1950-es években, meglehetősen építőanyag-hiányos időszakban helyezték át a jelenlegi helyére, akkor, amikor a Dózsa György utat az Állatkert területének rovására szélesítették ki.

Természetesen az semmiképp sem jó, ha egy-egy kalandos kedvű prérikutya a kerítésen kívülre ássa ki magát, nem is szólva az ottani forgalom okozta balesetveszélyről. Ezért nagy segítséget jelentett számunkra, hogy ilyenkor az éppen arra közlekedő járókelők, sőt, egyik esetben a rendőrök segítettek visszaterelni, visszahozni az épp elcsavargott, kíváncsi rágcsálót. A segítséget ezúton is köszönjük! Mint ahogy köszönjük a Budapest Közút Zrt. munkatársainak is, akik jelzésünk alapján július 26-án pénteken gondoskodtak a járda kijavításáról. Ez remélhetőleg gátat szab a prérikutyák kerítésen kívüli tevékenységének.

Az Állatkerten belül azonban még folyik a járatrendszer felmérése és lezárása, amelynek során külön oda kell figyelni arra, hogy egyetlen állat se rekedjen lezárt alagútszakaszban. A dolog ezért némi időt vesz igénybe, s így előfordulhat, hogy egy-egy prérikutyát még a közeljövőben is az Állatkert területén belül, de a nekik szánt kifutón kívül láthat a közönség.