A Pálmaház szomszédságában lakó társas prérikutyák igazán bájos külsejű állatok. Hát még a kölykeik, akik, ha lehet, még cukibbak! De azért ne tévesszen meg senkit a dolog: benyúlni közéjük nem a legjobb ötlet!
A prérikutya név csak félig találó, mert bár ezek az állatok Észak-Amerika füves élőhelyein, a prériken őshonosak, a kutyákhoz bizony nem sok közül van. A rágcsálók közé tartoznak ugyanis, a hazai fajok közül pedig az ürgével állnak a legközelebbi rokonságban. Ezzel együtt azért különböznek tőlük is, amit amiatt is fontos elmondani, mert tapasztalataink szerint látogatóink időnként összekeverik a prérikutyákat az ürgékkel, vagy akár a szurikátákkal is.
Télen nem látni a prérikutyákat, mert a kifutójuk talajába ásott üregrendszer mélyén téli álmot alszanak. Persze ennek a nyugalmi időszaknak rég vége, és a felnőtteket már a tavasz nagy részében látni lehetett. Ám az idei kölykök csak mostanában merészkedtek elő a kifutóra. A „szülőszoba” ugyanis szintén a felszín alatt van, s a kicsik életük néhány hetét teljes egészében ott töltik. Általában hathetes korukban jön el az ideje annak, hogy először elhagyják a járatokat és a felszínre is kimerészkedjenek.
Aki egy kis időt szán rájuk, láthatja, hogy milyen jól érzik magukat. Esznek, játszanak, hancúroznak, élvezik a napsütést. Ha pedig esetleg valamitől megijednek, villámgyorsan eltűnnek a járatok egyikében. Igaz, csak néhány másodpercre, mivel kíváncsiságuk hamarosan újra előcsalja őket.
Mivel ki-be járnak a járatokból, bizony nem könnyű feladat megszámolni őket. Nekünk már sikerült, de látogatóinkat arra bíztatjuk, hogy ha a prérikutyáknál járnak éppen, a játék kedvéért próbálják megállapítani, hogy pontosan hány prérikutya kölyök lehet.
A prérikutyák kifutójának a környéke egyébként is kihagyhatatlan helyszín, hiszen a közelben van a Pálmaház bejárata, a prérikutyákkal szemben laknak a sörényes hangyászok és a puduk, és ugyancsak itt található a Lepkekert is, amelynek ezévi szezonja épp a napokban kezdődött el.
A prérikutyákról pedig még annyit, hogy bármennyire is aranyosnak tűnnek, ők attól még vadállatok, a szónak abban az értelmében, hogy nem háziasítottak. Ezért aztán senkinek sem javasoljuk, hogy a prérikutyák cuki megjelenése miatt felbíztatva érezzék magukat, hogy benyúljanak közéjük, esetleg megpróbálják megsimogatni őket. Ennek ugyanis akár harapás is lehet a vége…
Iratkozz fel hírlevelünkre és értesülj elsőként újdonságainkról, programjainkról és friss híreinkről!
