Teaültetvény a japánkerti domb oldalában

Állatkertünk barátai számára nem újdonság, hogy mi nemcsak állat-, hanem növénykert is vagyunk. Jóllehet a nálunk bemutatott állatfajok száma nemzetközi összehasonlításban is kimagasló, a növények világából még az állatoknál is több különböző fajt, fajtát és változatot láthatnak a minket felkereső látogatók.

Legújabb botanikai látnivalónk a Japánkert dombjának oldalában, vagyis inkább a domb déli oldalának tövében kialakított teaültetvény, amely az első igazi teaültetvény egész Budapesten. A japánkerti domb déli oldala kezdettől fogva elég meredek volt, s mivel a szomszédos Energia játszótéren játszó gyerekek előszeretettel rendeztek rajta mászóversenyeket, a rézsű állapota az elmúlt években nagyon le is romlott. A területhez emellett az 1968-ban ide ültetett, de napjainkra már özönfajnak, inváziós fajnak tekintett papíreperfa gyökérsarjak visszaszorítása miatt is hozzá kellett nyúlni.

A munka a tavalyi évben kezdődött. Munkatársaink eltávolították az útban lévő törmelékdarabokat, majd speciális kertészeti szögtámfalakból egy háromszintes teraszrendszert hoztak létre, félkörívben a domb rézsűje mentén. A terület eredeti talaját szerves savakkal, baktérium- és gombakultúrákkal, illetve földigiliszták segítségével tették a teacserjék számára megfelelővé. Néhány nappal ezelőtt pedig végre sor kerülhetett a mintegy kétszáz fagytűrő teacserje kiültetésére. Ebben a munkában az Erasmus program keretében nálunk tevékenykedő cseh középiskolai gyakornokok segítették kertészeinket.

Az első budapesti teaültetvény létesítésével leginkább a kelet-ázsiai kultúrához szervesen kapcsolódó teakultuszt szerettük volna megjeleníteni, megeleveníteni. Ha minden a terveink szerint alakul, néhány éven belül szedésenként akár száz csészére elegendő tealevelet is tudunk majd termelni. Ez persze elenyésző mennyiség egy nagyobb, kifejezetten árutermelés céljából létrehozott ültetvényhez képest, de arra elegendő lesz, hogy látogatóinknak megmutassuk, honnan és hogyan kerül a sokak által kedvelt ital a teáscsészébe.

Bár Európa nem nevezhető éppen hagyományos teatermesztő vidéknek, maga a teacserje (Camellia sinensis) régóta nagy érdeklődésre tart számot a mi földrészünkön is. Az 1940-es években grúz közvetítéssel kerültek fagytűrőbb fajták Európába, 1949-ben Munkács mellett jött létre az első teaültetvény. Az első nyugat-európai ültetvények pedig az elmúlt 10-20 évben, kiváltképp az egyre enyhülő telek hatására. Ma már számos holland kertészet kínál saját nemesítésű télálló teafajtákat. Sőt, itthon is vannak úttörők, Vác mellett található például az első hazai kutatási és turisztikai célú teakert.

Mi sem most kezdtünk el a teacserjékkel foglalkozni. 1912-ben például Belgiumból, a Sander-féle kertészetből szereztünk be egy akkor még igen aprócska teanövényt, amely 1936-ra terebélyes cserjévé növekedett.

Egyébként a most létrehozott teaültetvény helyszíne és környezete is igen érdekes. Az 1960-as években létrehozott Japánkert dombja eredetileg egy nagy törmelékhalom volt, mert a második világháborút követő újjáépítés idején ide hordták össze a romokat, sittet, törmeléket. Bizony volt is rom bőven, hiszen a bombázások stratégiai célpontjának számító vasút közelsége miatt az Állatkert területe is sok találatot kapott, ráadásul a front 1945 januárjában néhány napig az Állatkert területén húzódott! A háború után ide hordott törmelékhalmot földdel takarták be, és kezdetben az itt működött szabadtéri színpad lelátójának alakították ki az északi, lankásabb oldalon. A szabadtéri színpad azonban csak átmeneti volt, addig, amíg az Állatkert újra be nem népesült állatokkal. Utána ez a terület újra botanikai funkciót kapott: Anghi Csaba főigazgató kezdeményezésére, Kiáczné Sulyok Mária kertészeti tervei szerint egy a Japánkertet alakítottuk ki rajta. Ennek már több mint fél évszázada, de azóta is ez a kert egyik legszebb része. Most azonban a környék botanikai látnivalói egy teaültetvénnyel is kiegészültek.