Tevetitkok

Mindenki tudja, hogy az élethez vízre is szükség van. Ám közismert az is, hogy a világnak sok olyan vidéke van, ahol nem könnyű vízhez jutni. Ezért az állatvilágban számos megoldás létezik a száraz körülmények között való túlélésre.

Ha szárazságtűrő állatokról esik szó, a legtöbb embernek egyből a teve jut az eszébe. Ám vannak olyan állatok, akik a tevénél is jobban alkalmazkodtak a szárazsághoz. Például néhány sivatagi kisemlős, antilop, illetve gazella szervezetének olyan szerény a vízszükséglete, hogy azt táplálékuk víztartalmából, illetve az anyagcsere folyamatok során keletkező vízből is fedezni tudják. A teve erre azért nem képes, neki előbb-utóbb azért innia kell, és így szárazságtűrés dolgában első látásra kissé elmarad az ivóvizet egyáltalán nem igénylő állatoktól. Ám az igazság az, hogy azok sokkal kisebbek, mint egy teve, így élettani szempontból a szárazságtűrés is kisebb kihívás a számukra. A nagyobb méretű emlősök közül azonban aligha van még egy, amely a tevékkel e téren felvehetné a versenyt.

Hogyan képes a teve akár 15 napon át is kibírni ivás nélkül? Többféle élettani trükk is kell ehhez. Egyrészt az állat szervezete igen takarékosan bánik a vízzel, hogy ne legyen nagy veszteség. Másrészt tartalékot is visz magával.

Az ókorban azt gondolták, hogy a teve a gyomrában képes vizet tárolni, később pedig elterjedt az a vélekedés, hogy a púpját használja víztartályként. Ám az igazság az, hogy ilyen víztartalékok nincsenek a teve testében, a púpban pedig zsírszövet található. Ez azonban sokkal hatékonyabb, mintha vizet tárolna ugyanott. A zsír ugyanis tápanyagtartalék is, ráadásul a szervezetben zajló biokémiai folyamatok során a zsír lebontásakor víz is keletkezik: egy kiló zsírból nagyjából másfél liternyi.
A púp telítettsége, tömöttsége az állat kondíciójától függ: hol több, hol kevesebb a benne lévő zsírszövet. A tevecsikók pedig mindig üres púppal születnek, mert máskülönben az ellés különösen nagy nehézségekkel járna.

A púpban tárolt zsírtartalék, és a már említett víztakarékos életmód mellett a tevének van még egy trükkje. Éspedig az, hogy sokkal jobban elviseli a kiszáradást, mint a legtöbb emlős. Ha egy ember a testsúlyának 12 százalékát kitevő vizet veszít, életveszélyes állapotba kerül. A teve ellenben 40 százaléknyi vízveszteséget is képes elviselni. Ilyenkor persze a vér víztartalma is lecsökken, besűrűsödik: ahogy a fizika mondja, megnő a viszkozitása, azaz a belső súrlódása. A teve keringése mégsem omlik össze, mert vörösvértestei az emlősöknél általában szokásosnál kisebbek, ráadásul nem kerek, hanem ovális alakúak, „áramvonalasabbak”. Arról már nem is szólva, hogy ezek a sejtek olyankor sem pukkadnak ki, ha a két és félszeresükre dagadnak, ami akkor hasznos, ha a teve végre vízhez jut és teleissza magát. Ilyenkor ugyanis pár perc alatt akár 90–120 litert is felhörpinthet.

Állatkertünkben a tevéket egy csapat kétpúpú teve képviseli. Ők – amint arra a nevük is utal – két púpot viselnek a hátukon. S mivel eredetileg Ázsia belső, kontinentális vidékeiről származnak, nemcsak a hőséget és a szárazságot, hanem a hideget is jól bírják.