A magyar tudomány ünnepe alkalmából röviden bemutatjuk a tudomány szerepét az állatkertekben, az állatkertek szerepét a tudományban, sőt röviden még arra is kitérünk, hogy milyen tudományos munka folyik a mi Állatkertünkben.
											1825. november 3-án Széchenyi István gróf, akit a legnagyobb magyarként ismerünk, birtokainak egy évi jövedelmét ajánlotta fel egy „magyar tudós társaság”, lényegében a Magyar Tudományos Akadémia életre hívására, és felszólította az ország tehetős embereit, elsősorban persze a nemességet, hogy kövessék a példáját. Ennek a jeles eseménynek az évfordulóját 2003-ban nyilvánította az Országgyűlés a magyar tudomány ünnepévé. Ez a nap számunkra is fontos dátum, hiszen az állatkertek működésének minden részletét áthatja a tudomány.
Van egy speciális tudományterület, amely kifejezetten az állatkertekhez kötődik: ez pedig az állatkertészet. Egy olyan multidiszciplínáról van szó, amely igen sok önálló tudományág eredményeire épít, a biológiától, zoológiától, sőt fizikától kezdve az állattenyésztéstanon vagy a természetvédelmi biológián át egészen a pedagógiáig, a közgazdaságtanig vagy éppen az energetikáig. Ha belegondolunk abba, hogy mi mindenről kell gondoskodni nap mint nap egy állatkertben, világos, hogy az állatkertészet, amely mindennek a tudományos alapját jelenti, rengeteg tudományághoz kapcsolódik. Az állatkertekben persze nemcsak napi szinten alkalmazzák, hanem művelik és gyarapítják is az állatkertészet kiterjedt ismeretanyagát.
Sok tény, amit a természetről tudunk, állatkerti kutatásokon alapszik. Egyes állatfajok esetében például nincsenek olyan terepi kutatások, amelyekből mondjuk kiderülne a vemhességi idejük: náluk erről csak állatkerti megfigyelések alapján van információja a tudománynak. De az állatkerti megfigyelések, tapasztalatok jól hasznosíthatók a vadonban, a szabad természetben folyó vadvédelmi programokban is.
Valójában a vérkeringés felfedezése is egy korai állatkerti kutatáshoz kötődik. William Harvey ugyanis a windsori királyi állatseregletben végzett megfigyeléseit is felhasználta, hogy tisztázza a nagyvérkör szerepét, és ezzel lényegében leírja a vérkeringést. Ez ugyanis Harvey 1628-as művének megjelenése előtt nem volt ismert, ma viszont alapvető jelentőségű az élettudományok, illetve az orvostudomány szempontjából. Hasonlóképpen nagy jelentőségű eredményekhez vezettek azok a kutatások, amelyeket a Frankfurti Állatkert bundermajmaival végeztek. Ezek nyomán azonosították az Rh-faktort, illetve az emberi Rh vércsoportot, amelynek nevében az „Rh” a rhesus-, azaz bundermajmokra utaló rövidítés. Egyébként az állattenyésztésben, az állatok konyhasó igényének kielégítésére használt nyalósó világszerte elterjedt alkalmazása is állatkerti kutatási eredményeken alapul.
Természetesen a mi Állatkertünk sem csak alkalmazója a tudomány eredményeinek, hanem gyarapítója is. Hiszen alapítóink már az 1860-as években felvették, hogy az intézmény létesítésének egyik célja „tudományos észleletek tételére” alkalmat teremteni. Ennek megfelelően Állatkertünk az elmúlt közel 160 évben számos kutatáshoz szolgáltatott információkat, vizsgálati anyagot, és természetesen a mi munkatársaink is sok kutatásban vettek, vesznek részt. Az orrszarvúak mesterséges termékenyítésének kidolgozásától korábban nem, vagy csak kevés helyen tartott állatok állatkerti tartástechnológiájának összeállításán át egészen patinás intézményünk múltjának fenntartásáig az állatkerti dolgozók számos területen igyekeznek hozzájárulni az emberiség egyetemes tudásának gyarapításához.
Nemcsak a tudományos eredmények alkalmazása, a tudomány művelése és gazdagítása fontos, hanem az is, hogy a tudomány eredményeit a nagyközönségnek is bemutassuk. Éppen ezért Állatkertünkben nagy hagyománya van a természettudományos ismeretterjesztésnek. Az állatok férőhelyei mellett elhelyezett ismeretterjesztő szövegek, a zoopedagógusaink által szervezett programok, a különféle élményprogramok, de még az Állatkert weboldala és közösségi média felületei is segítenek abban, hogy az érdeklődők többet tudjanak meg az élővilágról, annak sokféleségéről, és persze arról is, hogy milyen veszélyek fenyegetik a fennmaradásukat.