Vízilovak termálvízben

Állatkertünk több dologról is nevezetes az állatkerti szakemberek körében: ezek közé tartozik a vízilótartás is. Az első vízilovunk, a legendás Jónás még 1893-ban érkezett, s azóta mindig volt legalább egy víziló a Budapesti Állatkertben. Bár néhány állatkertnek, például a londoni, a berlini, a párizsi vagy a bécsi társintézményünknek már 1893 előtt is volt vízilova, de ott voltak vízilómentes időszakok is. Azt azonban rajtunk kívül egyetlen más állatkert sem mondhatja el magáról, hogy immár több mint 130 éve megszakítás nélkül tart vízilovakat.

Első vízilovunk eleinte annak a háznak a lakója volt, amelyet Lóhr Antal tervei alapján 1868-ban építettek, eredetileg zsiráfok bemutatására. 1912-ben aztán elkészült a jelenlegi Elefántház – amelyet azonban akkoriban „vastagbőrűek házának” neveztek, és Jónás, illetve az akkoriban újonnan érkezett fiatal vízilovak is ott kaptak helyet. Azóta is itt van vízilovaink szállása, habár a kültéri medence jelenlegi formájában 1932-ben létesült, a beltéri medence pedig mai alakját az Elefántház 1999-ben befejeződött felújításakor nyerte el. Jelenlegi vízilovaink, Tücsök és Jusztina mindketten nálunk születtek.

A budapesti vízilótartás egyik különlegessége, hogy a medencébe termálvizet is tudunk tölteni. Ez annak köszönhető, hogy épp a szomszédunkban működik a nagynevű és patinás Széchenyi Gyógyfürdő, amelynek II-es számú, Szent Istvánról elnevezett termálkútja, 1938 óta működik. Ekkoriban létesült az a vezeték is, amelyen keresztül a termálvíz átjut az Elefántházig.

A benti és a kinti medencébe is tudunk termálvizet engedni, de persze a termálvizet csapvízzel keverve szoktuk betölteni, mert magának a hűtetlen termálvíznek a hőmérséklete a 70 °C-ot is meghaladja, ami természetesen túl forró lenne vízilovaink számára.