Kettős gyermekáldás a takinoknál

A február és a március hónap a takinok világra jövetelének jellemző szezonja. A párzási időszak ugyanis a nyár második felében szokott lenni, amelyet aztán 200-220 napos vemhességi idő követ. Három felnőtt állatunk közül Janek, a most ötéves hím születésnapja február 25-ére, a két négyéves nőstény közül Mankáé február 20-ra, Pankáé pedig március 7-re esik.

A most született kistakinok is tartják a menetrendet: Panka borja, akiről már egy rövid videót is közzétettünk, február 25-én (vagyis az apja születésnapján) jött a világra, Mankáé pedig a tegnapi napon, tehát március 5-én. Az idősebbik, ma már tíznapos jövevény gyakran látható is a kifutóban: sokat ugrál, bukfencezik, sőt már a sziklamászással is megpróbálkozott, persze csak Panka, a gondos anyaállat felügyelete mellett. A legifjabb takinnak viszont még kell egy kis nyugalom, ezért ő és Manka ma még biztosan nem lesz látható. De már e hét második felére az a tervünk, hogy a két anyukát a két gyerekkel összeengedjük, hogy látogatóink lehetőleg mindkét jövevényt láthassák.

Azzal, hogy a Budapesti Állatkertben takinokkal is foglalkozunk, mindjárt kétféle küldetést is teljesítünk. Az egyik az ismeretterjesztés, hiszen amíg az elefántok, a zsiráfok, vagy éppen a gorillák a legtöbb ember számára viszonylag ismerősek, a takinok egyáltalán nem számítanak közismert állatnak. Tehát bemutatásukkal újabb állatot helyezünk el a nagyközönség mentális térképén, érzékeltetve egyúttal az élővilág sokféleségét is.

A másik küldetésünk pedig a természetvédelem, ebben az esetben a ritkulóban lévő takinok megőrzése. Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége, amelynek mi is tagjai vagyunk, más fenyegetett fajok mellett a takinok természetvédelmi célú állatkerti szaporítását is egész Európára kiterjedő tenyészprogrammal hangolja össze. És így minden állatkerti kistakin születése hozzájárul ezeknek a különleges patásoknak a megőrzéséhez.

A takinokat – tekintélyes méreteik miatt – sok látogatónk a bölények, vagy éppen a jakok közeli rokonának gondolja. A közismertebb állatok közül azonban inkább a juhok és a kecskék állnak a takinokkal közelebbi rokonságban. Mozgásukat, viselkedésüket látva valójában nem is nehéz ezt elhinni, hiszen a takinok vadkecskére, vadjuhokra emlékeztető ügyességgel másznak sziklára, és egy finomabb levél elérése érdekében akár két lábra is fel tudnak állni, mint az a bizonyos kecske Kecskemét városának címerében.

A takinok Ázsia szívének hegyei közt, a Himalája keleti vidékén, illetve a szomszédos magashegyi élőhelyeken őshonosak. A helyi viszonyokhoz való alkalmazkodás jegyében ezen a területen belül többféle típusuk alakult ki. A tudomány négy ilyen típust ismer, abban azonban vita van, hogy ezek ugyanazon faj különböző alfajainak, vagy négy különálló fajnak tekinthetők-e. Tartásukban meglehetősen nagy tapasztalatunk van, mert korábban szecsuáni és mismi takinokat is tartottunk, 2020 óta pedig a most is látható aranyszőrű takinok képviselik Állatkertünkben ezeket a patásokat.

Mivel a takinok termetes állatok, súlyuk akár a 300 kilót is elérheti, nem meglepő, hogy náluk is a szarvasmarháktól kölcsönzött kor és ivar szerinti megnevezéseket használjuk. Így a nőstények a tehenek, a hímek a bikák, a kicsik pedig a borjak. Van persze olyan vélemény is, hogy akár a kecskéktől, vagy a juhoktól kölcsönzött neveket is használhatnánk, szóval tulajdonképpen takingidáról, vagy takinbárányról sem épp szentségtörés beszélni. Előbb utóbb persze úgyis az lesz a legjobb megoldás, ha mindkét jövevény nevet kap: erre hamarosan még visszatérünk.