Prérikutyák hízókúrán 2015. október 28.

Állatkertünk legtöbb lakója a téli időszakban is zavartalanul látogatható. A kevés számú kivétel közé tartoznak a Pálmaház melletti kifutóban lakó társas prérikutyák (Cynomys ludovicianus), ők ugyanis téli álmot alszanak. Őshazájukban, az észak-amerikai prériken a téli hidegek idején nem találnának elegendő táplálékot. Ezért aztán „elteszik magukat télire”. Ezt a szokásukat Állatkertünkben is megtartják, így a téli hónapokban csak akkor lehet találkozni velük, ha több napon keresztül napos, szinte tavaszias idő köszönt be. Egyébként azonban egyáltalán nem merészkednek elő, ehelyett a földfelszín alatti zegzugos üregrendszer mélyén szunyókálnak.

A téli álom nem egyszerű alvás, hanem egy olyan sajátos élettani állapot, amikor az állati szervezet anyagcseréje „takaréklángon” működik. Még a testhőmérséklet is lecsökken 4 °C körüli értékre. Bár ez kétségkívül energiatakarékos megoldás, a szervezetnek bizonyos mennyiségű tápanyagra és energiára ilyenkor is szüksége van. Ehhez pedig megfelelő tartalékra van szükség.

A prérikutyák ezt saját szervezetükben raktározzák el oly módon, hogy az őszi hónapokban elképesztően sokat esznek, s vastag zsírréteget halmoznak fel a bőrük alatt. Télen pedig, amikor egyáltalán nem táplálkoznak, ennek a zsírrétegnek a felélésével, lebontásával biztosítja szervezetük az életműködés fenntartását.

Mindebből persze az következik, hogy az őszi időszakban a prérikutyák állandóan zabálnak, alkatuk pedig kifejezetten hájas lesz, úgyhogy legtöbbször majdnem olyan szélesek, mint amilyen hosszúak. A mi prérikutyáink legalábbis már nincsenek ettől nagyon messze. Nem kell azonban aggódni! A téli álmot követően, amikor a tavaszi hónapokban ismét előmerészkednek, sokkal karcsúbb, áramvonalasabb lesz a testalkatuk.