„Zsebibabák” az Ausztrál ösvénynél 2024. április 23.

Az erszényesek legfőképpen abban különböznek a többi emlőstől, hogy újszülöttjeik igen fejletlen, szinte embriószerű állapotban jönnek világra, s a magzati kornak megfelelő időszakot már az anyaméhen kívül töltik. Egyes erszényeseknél, amelyeknek nincs is igazi erszényük, a kölykök ebben az időszakban egyszerűen az emlőkön függenek, de az olyan erszényeseknél, mint a kenguruk, a koalák, a vombatok vagy éppen a kuszkuszok, az emlők körüli bőrredő fejlett erszényt alkot, amely mintegy második anyaméhként védelmet biztosít a még fejletlen utódoknak.

A kengurukra kifejezetten fejlett erszény jellemző. Sokan úgy képzelik el, mint valami zsebet, de az erszény elnevezés nem véletlen, mert az anyakenguru az erszényt izmok segítségével hasonlóan tudja zárni és nyitni, mint a régi idők embere tudta a pénztartó bőrzacskót a belefűzött zsinór segítségével.
Az újszülött kenguruk nagyjából egyhónapos vemhesség után jönnek világra. Akkorák, mint egy kocsonyás babszem, teljesen vakok és csupaszok, de már képesek az orrukon keresztül levegőt venni és a szájukon át anyatejet inni. Viszonylag fejlett, már karmokkal rendelkező mellső végtagjaik segítségével felkapaszkodnak az erszénybe, és rácsatlakoznak az ott található emlők egyikére, amelyet utána hónapokig el sem eresztenek.

A mi kengurukölykeink persze már nem ebben a fejlettségi állapotban vannak, hiszen ők még a múlt évben születtek, ám az elmúlt hónapokat teljesen az erszény rejtekében töltötték. Mostanra viszont már elérték azt a kort, amikorra kinő a szőrük, kinyílik a szemük, és nemcsak egyre gyakrabban lesnek ki az erszényből, hanem időnként már teljesen ki is jönnek onnan. Persze még nem mennek nagyon messzire az anyjuktól, és rendszeresen vissza is térnek az erszénybe, vagy legalább a fejüket dugják vissza néhány csepp tejért.
Ausztráliában és a kontinenst övező szigeteken hetvennél is több, kisebb-nagyobb termetű fajuk él. A vörösnyakú kenguru a középnagy termetű fajok közé tartozik. Ezek az állatok Kelet- és Délkelet-Ausztráliában, Tasmania szigetén, és néhány környező, kisebb szigeten őshonosak. Mivel természetes élőhelyük egy részén telente hó is előfordulhat, a hazai klímához is könnyen alkalmazkodnak, ezért például fűtött téli férőhelyre sincs szükségük, csupán fedett, szélvédett helyet kell biztosítani számukra.

Állatkertünkben négy különböző kengurufajt is láthattok. A Bennett-kengurukat ráadásul olyan helyen mutatjuk be, ahol látogatóink be is mehetnek az állatok közé.

Kíváncsi vagy, hogy mi történt mostanában még az Állatkertben? Ide kattintva elolvashatod további híreinket.