Az 1907 előtti időkből örökölt állatok közül Jónás, az 1893-ban érkezett nílusi víziló volt a leghíresebb. Őt az építkezés miatt kétszer is költöztetni kellett. Egyszer korábbi lakhelyéről egy ideiglenes helyre, majd onnan az újonnan elkészült Elefántházba, amelyet ekkoriban a „vastagbőrűek házaként” ismertek.
A termetes állat átszállítását úgy oldották meg, hogy egy méretes faládába csalták, majd deszkából külön pályát építettek Jónás új otthonáig. A láda alá görgőket tettek, s a deszkapályán ilyen módon tolták végig, méghozzá úgy, hogy a tolóerőt Bébi, az Állatkert akkori legengedelmesebb elefántja szolgáltatta.
Bébi egyébként új lakó volt, 1911 decemberében került az Állatkert tulajdonába a Beketow cirkusztól, méghozzá a cirkusz bérhátraléka fejében. Rajta, és a már 1907 előtt is a kertben élt másik két elefánton, Sziámon és Katin kívül még további három elefánttal egészült ki a budapesti csapat: 1912 márciusában egy Nelly nevű elefánttehén és egy Szultán nevű bika érkezett, augusztusban pedig, már a kert újbóli megnyitása után egy Kuba nevű tehenet is beszereztek.
Jónás mellé is érkeztek fiatalabb vízilovak: Bandit és Arát (mármint Bandi „aráját”) egyenként 8000 aranykoronáért vásárolták a Hagenbeck állatkereskedő cégtől.
