A háború pusztításai után nehezen tért magához az Állatkert. Hiába nyitott újra már 1945. május elsején, hiába sikerült egyre több romos épületet helyrehozni, hiába sikerült lassan pótolni a háborús veszteségeket, a nemzetközi összehasonlítás próbáját is kiálló színvonalról nem lehetett beszélni. Az 1950-es évek derekára azonban a felettes hatóságok is belátták, hogy ha az Állatkertet és az ott folyó közművelődési munkát (ezt akkoriban népművelésnek hívták) jó kezekben szeretnék tudni, tanácsos egy hozzáértő szakembert kinevezni az intézmény élére. Ilyen előzmények után a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága, illetve a tanács Népművelési Osztálya, s az azt vezető Háhn György kezdeményezésére 1956. március 16-án dr. Anghi Csabát nevezte ki az Állatkert élére.
Anghi professzort a hazai állatkerti szakma egyik legjelentősebb egyénisége volt. 1901-ben, Budapesten született. Saját bevallása szerint kisgyermek korában “bérletes gyerek” volt az Állatkertben, és már ekkor elhatározta, hogy egyszer ő is az állatkertben fog dolgozni. Gimnáziumi tanulmányait Sárospatakon, majd Budapesten végezte, utána pedig a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémián tanult. Egy ideig a budapesti Műegyetemen, Schandl József, az állattenyésztés professzorának tanársegédjeként dolgozott, majd 1931-től az állatkerti Emlősosztályt vezette. Tulajdonképpen ő volt az első agrárszakember az állatkerti dolgozók között, s munkájához is ennek megfelelően látott hozzá. Például az ő kezdeményezésére indult el Állatkertünkben az egyes állatok törzskönyvezése, származási és rokonsági adatainak vezetése, ami ma már minden komoly állatkertben magától értetődő, akkoriban viszont még ritkaságnak, szinte egyedülállónak számított.
1935 után közélelmezési felügyelőként, majd a második világháborút követően Debrecenben és Gödöllőn egyetemi tanárként dolgozott, a baromfi-, nyúl- és prémesállat-tenyésztés kutatásával és fejlesztésével foglalkozott. Az állattan és az állattenyésztés közismert tudósa, kutatóhelyek, egyetemi szakmai műhelyek elismert szervezője és életre hívója volt már akkor, amikor 1956-ban az Állatkert élére kinevezték. Az intézményt 1967-ig vezette, de utána, nyugdíjasként is tovább dolgozott a vidéki állatkertek országos szakfelügyelőjeként.
Kutatási és publikációs tevékenysége rendkívül szerteágazó volt. Foglalkozott az állattenyésztés különféle kérdéseivel, ezen belül kezdetben juhtenyésztéssel – még Schandl professzor hatására – , majd az ebtenyésztés, a lótenyésztés, a baromfi- , nyúl- és prémesállat-tenyésztés különböző problémáival. Zoológusként is sok terület érdekelte, de különösen sokat foglalkozott a zebrák kutatásával.
Anghi Csaba nagynevű ismeretterjesztő volt: még hetvenévesen is évente vagy száz előadást tartott. Számos ismeretterjesztő cikke és számos könyve is megjelent, amelyek abban az időben nagyon népszerűek, nagyon olvasottak voltak. Még nyolcvanévesen is könyvet írt, de ennek befejezésében már megakadályozta 1982. október 5-én bekövetkezett halála.
