Milyen volt a „Serák-korszak?

Serák Károlyt 1873 augusztus 1-én nevezték ki az Állatkert igazgatójának. Kinevezésére egy az igazgatói posztra meghirdetett pályázat eredményeképp került sor. Az állásra összesen 23 pályázat érkezett, s az Állat- és Növényhonosító Társaság titkos szavazással Serák Károlyt találta a legalkalmasabbnak. Az új direktor nem volt éppen tudós: kisbirtokos volt, aki korábban Nagyabonyban gazdálkodott. De éppen ezért, gazdálkodó tapasztalatai miatt esett rá a választás. Az Állatkert gazdasági nehézségei ugyanis még távolról sem szűntek meg, így az új igazgatótól azt várták, hogy a kertet gazdálkodói szemlélettel igazgassa.

Serák nagyon hamar átlátta, hogy a kiadások csökkentése – amivel korábban már próbálkoztak – semmiképpen nem járható út, hiszen olyan kompromisszumokkal jár, amelyek később mindenképpen visszaütnek. Így tehát inkább arra fektette a hangsúlyt, hogy a kert bevételeit növelje. Úgy találta azonban, hogy a klasszikus állatkerti funkciók, vagyis az állatok- és növények bemutatása önmagában nem csalogat elég látogatót ahhoz, hogy a bevételekből az intézményt fenn lehessen tartani. Így egyre több egyéb, nem annyira állatkerti jellegű, viszont tömegeket vonzó, népcsalogató látványosságot hozott a kertbe.

A korszak legjellemzőbb látványosságai az úgynevezett néprajzi mutatványok voltak, ezekről később részletesebben is írunk. De volt persze sok más látványosság is: 1880-ban Stuwer tűzprodukciója, 1886-ban pedig a repülés valódi úttörőjének számító bécsi léghajós, Viktor Silberer bemutatóját csodálhatta az Állatkert közönsége. A legnagyobb számban felvonultatott látványosságok azonban cirkuszi jellegű artista számok voltak. Köztük volt William „Doc” Carver 1880-ban bemutatott céllövőszáma, amely ekkoriban még csak önálló műsorszám volt (néhány évvel később Carver William Cody-val, ismertebb nevén „Buffalo Bill-lel” társulva már egy vadnyugati vándorbemutatóval turnézott). Az 1880-as évek derekán több éven keresztül Maria Spelterini, a világhírű kötéltáncos lépett fel az Állatkertben. Az olasz származású artista ekkor már az egész világon ismert volt arról, hogy néhány évvel korábban a Niagara-vízesés felett kifeszített kötélen is végigsétált egy balanszrúd segítségével. Az egyes artisták mellett rendszeresen vendégszerepeltek a kert területén egész cirkusztársulatok is. Olyannyira, hogy 1889-re már egy állandó cirkuszi építmény felépítése is napirendre került.

A látványosságokból származó bevételből nem mellékesen az Állatkert maga is tudott fejlődni. 1876-ban, a megnyitás tízedik évfordulójára például felépült a kert első oroszlánháza, amelynek terveit a neves építész, Hauszmann Alajos készítette. A kivitelezésre Schirmbrandt Antal építési vállalkozó kapott megbízást, a költségvetés 9900 forintra rúgott. 1885-ben új díszkapu is épült 14 ezer forintos költségen. Erre ugyan a kert egyik nagylelkű mecénása, Semsey Andor is adott ezer forintot, ám a költségek nagy részét a mutatványok bevételéből sikerült fedezni. Gyarapodott az állatgyűjtemény is, hiszen ekkoriban sikerült először elefántot, oroszlánt és tigrist beszerezni, sőt, a tigriseknél és néhány majomfajnál még szaporulat is volt.

Megállapítható, hogy Serák Károly munkája nyomán az Állatkert pénzügyi helyzete az 1880-as évek végére stabilizálódott, bár az eredeti cél, vagyis az állatok és növények bemutatása mellett sok más, nem kifejezetten állatkerti tevékenységgel is foglalkoznia kellett az intézménynek. Ilyen előzmények után vágott neki az Állatkert a millennium évtizedének.

Fővárosi Állat- és Növénykert logó