A „Serák-korszak” talán legérdekesebb, legfurcsább látványosságai a néprajzi mutatványok voltak. Eredendően ezek is szoros kapcsolatban álltak az állatkertekkel, ugyanis a legelső ilyen bemutató úgy jött létre, hogy egy neves állatkereskedő, Carl Hagenbeck nagyobb rénszarvas szállítmányt hozott be Lappföldről. Ezeket az állatokat ottani pásztoroktól szerezték be, s az állatokkal foglalkozó lappok egy része el is jött a szarvascsordával Európa szívébe. A korabeli német nagyvárosok lakosságának nemcsak az állatok, hanem a messze földről érkezett emberek is igazi egzotikumot jelentettek, s ez adta Hagenbecknek az ötletet, hogy néprajzi bemutatókat szervezzen. Mivel a hamburgi állatkereskedő tevékenységénél fogva főként állatkertekkel és cirkuszokkal állt kapcsolatban, úgy alakult, hogy a legtöbb európai nagyvárosban mindig a helyi állatkertek voltak az ilyen néprajzi bemutatók színhelyei.
Az első nagyobb néprajzi bemutató, amelyet a budapesti közönség láthatott, 1878-ban lépett fel az Állatkertben. A Hagenbeck szervezésében érkezett núbiai karaván, amely előzőleg már Londonban, Párizsban és Bécsben is nagy sikert aratott, természetesen nemcsak núbiai emberekből, hanem nagyon sokféle állatból is állt. Például elefántokból, tevékből, struccokból, majmokból, madarakból, sőt, még egy víziló is volt velük. A núbiai karavánt az elkövetkező években további néprajzi bemutatók követték, így az Állatkert látogatói több más vidék lakóival, szingalézekkel, sziúkkal, szamojédekkel, lappokkal és beduinokkal is megismerkedhettek.
Habár nem klasszikus néprajzi mutatvány, de itt érdemes megemlékezni a legendás szakállas nőről is, akiről a Városliget múltja kapcsán gyakran lehet hallani, jóllehet a legtöbb forrás alig számol be konkrétumokról. A szóban forgó „túlszőrős ifjú hölgyet” Krao Farininek hívták, és sziámi, azaz thaiföldi születésű volt. Már 1882-ban, hatéves korában fellépett Londonban, a budapestiek pedig 1888-ban találkozhattak vele.
Mai szemmel talán furcsának tűnhet, sőt, még visszatetszést is kelthet, hogy állatkertekben embereket mutogattak. Tudni kell azonban, hogy ezekre a bemutatókra még véletlenül sem az állatok szomszédságában, ketrecekben került sor. Miss Krao budapesti látogatásáról az egykorú sajtó egyenesen úgy számolt be, hogy „Krao az Állatkert vendége”. Ha a mai fogalmainkba akarnánk behelyettesíteni az effajta bemutatókat, a leghelyesebb talán az, ha úgy tekintjük a néprajzi mutatványokat, mint a mai ismeretterjesztő csatornákon látható, távoli tájak népeiről szóló dokumentumfilmek korabeli megfelelőit.
