Budapestnél már apad a Duna, így elmondhatjuk, ezúttal sem lett baja az áradás miatt a Margitszigeti Kisállatkertnek. A Margitsziget újbóli megnyitása persze még várat magára, és egyelőre az állatok sem költözhetnek vissza.
Szombaton hajnalban 830 cm-nél tetőzött a Duna áradása (ami az áradások hiteles mérésének kezdete, az 1700-as évek első fele óta minden idők kilencedik legmagasabb vízállása a folyam budapesti szakaszán – holtversenyben, mert 1799. március 7-én ugyanennyi volt). Azóta viszont már negyedik napja apad, és ma reggelre 635 cm-en állt a vízszint. Így már fellélegezhetünk, nem történt baj a Margitszigeti Kisállatkertnél sem. Persze azért helyes volt elővigyázatosságból kiköltöztetni az érintett állatokat, mert ha a víz a vártnál magasabbra emelkedett volna, a menekítés ember és állat számára is veszélyt jelentett volna.
Egyébként nem minden állatot kellett kitelepíteni: mentett gólyáink egyike, Karcsi egyáltalán nem szorult rá erre. Ő ugyanis, bár a röpképessége nem tökéletes, és nem tudna például Afrikáig elrepülni, elég jól repül ahhoz, hogy például a víz elől elrepüljön. Ezért őt nem is kell menteni, sőt, igazából sokkal nagyobb macerát jelentett volna neki, ha erőltetjük a befogását. Így tehát nem fogtuk be, de persze továbbra is figyeltünk rá, és el is láttuk mindennel. Ő pedig kisebb kirándulásokat tett a környéken, így például az óbudai parton, a Schlachta Margit rakparton is látták. De hát ő a Margitszigetet jól ismerők körében is arról nevezetes, hogy máskor is sokat kirándul: hol a sziget belsejében lévő mezőkön, hol a Palatinus strandon tűnik fel.
Bár az árvízveszélyben már túl vagyunk, ahhoz még kell egy kis idő, hogy a Margitsziget újra megnyíljon a nagyközönség előtt, és persze ahhoz is, hogy az állatokat visszavigyük a Kisállatkertbe. Bár a védművek megvédték a sziget belsejét, de az áradással együtt természetesen a talajvíz is megemelkedett. A talaj átázott, és sok helyen a fákat is biztosítani kellett, hogy ne dőljenek ki emiatt. A földnek tehát még száradnia kell, és meg kell vizsgálni azt is, hogy minden biztonságos-e ahhoz, hogy a nagyközönség újra birtokba vegye a Margitszigetet. Ezért mi is egy kis türelmet kérünk, természetesen időben jelezzük, ha a Margitszigeti Kisállatkert ismét állatokkal benépesítve várja majd az érdeklődőket.
Most inkább a köszönetnyilvánításnak van itt az ideje: megköszönni egyrészt azoknak a munkáját, akik fáradtságot nem kímélve dolgoztak az árvízi védekezésben. És persze hálás utókorként értékelni azok munkáját is, akik a budapesti Duna partok védműveit, rakpartjait annak idején megálmodták, létrehozták.
Közülük csak egy nevet, Reitter Ferencét (1813-1874) említjük külön is. Reitternek a Fővárosi Közmunkák Tanácsa szakosztályvezető mérnökeként nemcsak a rakpartok kiépítéséhez és általában a Duna szabályozásához volt köze, hanem a Nagykörút és az Andrássy út kiépítéséhez, Pest város csatornázásához, sőt még az Állatkert létesítéséhez is. Sőt, az ő ötlete volt az is, hogy ott, ahol ma a Nagykörút található, egy hajózócsatorna épüljön, ám ez az elgondolás a magas költségek miatt végül nem valósult meg.
A budapesti rakpartok kiépítése egyébként az 1850-es években a Lánchíd pesti hídfőjénél kezdődött, 1909-re pedig Pesten a Dráva utcától a Déli összekötő vasúti hídig, Budán a Margit-hídtól a Bertalan Lajos utcáig ki lettek építve. A Margitszigetet védő parti rézsűk, amelyek nélkül alighanem nagy bajban lettünk volna, 1913 és 1925 között létesültek.
Iratkozz fel hírlevelünkre és értesülj elsőként újdonságainkról, programjainkról és friss híreinkről!
