Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt: 3300 Ft Gyermek: 2200 Ft Diák: 2500 Ft

Nyitvatartás

H-P: 9:00-18:00 Sz-V: 9:00-19:00

Vad tengerimalacok a Pálmaházban 2018. december 12.

A tengerimalac népszerű házi kedvenc. Legalábbis a háziasított változat. Nálunk viszont vad tengerimalacokat is lehet látni. Persze nem a természetük vad, csupán nem érintette őket a domesztikáció folyamata.

A háziasított tengerimalacot alighanem mindenki jól ismeri: hiszen sokan tartanak ilyen állatokat otthon, kedvtelésből. Léteznek azonban vad tengerimalacok is! Ezek az állatok a szónak abban az értelmében vadak, hogy nem háziasították őket, azaz nem estek át a domesztikáció folyamatán.

Tudnivaló ugyanis, hogy a háziállatok a természetben eredetileg nem léteztek, hanem azok az ember háziasító tevékenysége nyomán jöttek létre valamilyen vadon élő ősből. A szarvasmarhának például a mára kihalt őstulok volt a vad őse, a lónak pedig a Przsevalszkij-ló. Sok háziállat vad ősének azonosítása azonban még ma is vita tárgya a szakemberek körében. A háziasítás, domesztikáció folyamata mindenesetre az állatok tulajdonságainak jellegzetes, szinte már szabályszerű megváltozásával jár, ide értve a haszonvétel szempontjából fontos tulajdonságok felerősödését, a viszonylagos szelídséget, az ember közelségének tűrését, de akár azt is, hogy a háziasított állatokra rendszerint sokkal nagyobb fokú megjelenésbeli sokféleség jellemző, mint a vad ősökre.

A kedvtelésből tartott, de például laboratóriumi állatként is ismert háziasított tengerimalacok domesztikációja már legalább hétezer éve megkezdődött Dél-Amerikában. Onnan a földrajzi felfedezések nyomán kerültek először Európába, majd szinte az egész világon elterjedtek, mint társállatok. Az őshazában azonban továbbra is megtalálhatók a vadon élő tengerimalacok is, mi több, a zoológusok legalább hét fajukat különböztetik meg. Azt azonban nem sikerült kétséget kizáróan megállapítani, hogy ezek közül pontosan melyik lehetett a háziasított tengermalac vad őse.

A vadon élő tengerimalac fajok közül az egyik Állatkertünkben is látható. A zoológusok körében Cavia magna tudományos néven emlegetett fajt magyarul – jobb híján – nagy tengerimalacnak nevezhetjük, bár a háziasított formánál nem feltétlenül nő nagyobbra, inkább a vadon élő fajok között számít aránylag termetesnek. Szóba jöhet még az óriás tengerimalac név is, ám ez kissé megtévesztő lehet, mert ugyanígy szokták nevezni a háziasított tengerimalac egyik kifejezetten nagy testű, tenyésztett fajtáját, amelynél épp az volt a tenyésztők célja, hogy minél nagyobb legyen, s így minél több húst adjon (őshazájában ugyanis a tengerimalac nemcsak házi kedvenc, hanem húshasznú gazdasági haszonállat is). A legjobb tehát, ha a szóban forgó, vadon élő faj esetében maradunk a nagy tengerimalac névnél. A nagy tengerimalacot egyébként nem is olyan nagyon rég, 1980-ban fedezték fel. Brazíliában és Uruguayban, az ottani füves és mocsaras élőhelyeken lehet velük találkozni a szabad természetben.

A mi nagy tengerimalacaink a Pálmaházban laknak. Ezt a patinás bemutatóhelyet mostanában America Tropicana néven is szoktuk emlegetni, hiszen az itt bemutatott fajok jó része az Újvilágban, mégpedig Közép- és Dél-Amerikai trópusi élőhelyein őshonos. A nagy tengerimalacok a bal oldali második oldalszárnyban kaptak helyet. Mostanában azért is érdemesek a figyelmünkre, mert nemrégiben kölykök is születtek, akik néha már előmerészkednek rejtekhelyükről, így egy is szerencsével látogatóink is megleshetik őket.

A tengerimalacfélék rokonsági körének egyébként több más faját is bemutatjuk Állatkertünkben. Ezek közé tartozik például a törpe tengerimalac, a nagy mara, illetve a törpe mara is. A valamivel távolabbi, de azért még mindig nem túl távoli rokonnak számító vízidisznókról már nem is beszélve! Van tehát mit megnézniük az egzotikus rágcsálók iránt érdeklődőknek.