Aranysárga levelek, „lábszagú” termések 2023. november 16.

A páfrányfenyőt a kertészeti szakirodalomban gyakran emlegetik gingkógént is, hiszen ennek a növénynek Ginkgo biloba a tudományos neve. A ginkgo szó a növény számtalan kelet-ázsiai nevének egyikére vezethető vissza (nem a legtökéletesebb átírással), a biloba pedig latinul annyit tesz, hogy kétlebenyű vagy kétkaréjú. Ez utóbbi nevet a nagy svéd botanikus és rendszerező Linné adta a növénynek, a levelek jellegzetes, a halak farokúszójára emlékeztető alakja miatt.

A halfarkfenyőnek, halfarkfának is nevezett faj eredetileg Kelet-Ázsiában honos, és természetes élőhelyein eléggé megritkult. Ugyanakkor dísznövényként, parkfaként igen népszerű, a városi környezettel együtt járó hatásokat, például a levegő magasabb füstgáztartalmát is elég jól viseli. Sőt még a radioaktív sugárzást is kiemelkedően jól bírja, amint azt Hirosima a városában 1945 őszén ledobott atombomba hosszútávú hatásait vizsgáló szakemberek megállapították.

Evolúciós szempontból is nagyon különleges, hiszen a halfarkfenyők ősibb formái már jóval a dinoszauruszok előtt megjelentek, a jura időszakban pedig, amikor a dínók uralták a földet, a páfrányfenyők már nagyjából úgy néztek ki, mint manapság. Ezért ez a közeli rokonokkal nem igazán rendelkező növény úgynevezett élő kövületnek számít.
Ilyenkor ősszel a páfrányfenyő különösen dekoratív: a levelek színe zöldről látványos aranysárgára vált. Beérnek a halvány barnássárga termések is, amelyek a húsos magköpeny vajsavtartalma miatt elég kellemetlen szagúak: lényegében lábszagot árasztanak. Tudni kell persze azt is, hogy kétlaki növényről van szó, vagyis vannak csak porzós virágot hozó hímivarú, illetve termős virágú nőivarú fák, s magától értetődik, hogy termést is csak az utóbbiak hoznak. Talán nem meglepő, hogy – a kellemetlenségek megelőzése érdekében – a városi parkokba inkább hímivarú egyedeket szoktak telepíteni.

Állatkertünkben elsősorban a Japánkertben, illetve a Főkaputól az Emberszabásúak Háza felé vezető, a kert nagynevű múltbeli igazgatóinak szobraival szegélyezett sétányon láthattok. Ez utóbbi helyen áll a legidősebb páfrányfenyőnk is, amelyet még a háború előtt ültettek. A faegyedek többsége nálunk is hímivarú, vagy pedig még nem elég idős ahhoz, hogy ez kiderüljön róla, melyik ivart képviseli. A japánkerti domb oldalában, közvetlenül a patak mellett, a piroslevelű japán díszjuhar mögött azonban egy nőivarú fát is láthattok az említett „lábszagú" termésekkel, amelyek már be is értek. Persze a kényesebb orrúaknak így sem kell aggódni, hiszen a termések jellegzetes szagát szinte már nem is érezni abból a távolságból, amennyire a Japánkerten át kanyargó sétányon a szóban forgó fát meg lehet közelíteni.

A páfrányfenyő mellett persze sok más botanikai különlegességet is megcsodálhat nálunk a közönség, hiszen – amint ezt mindig hangsúlyozni szoktuk – mi nemcsak állatkert, hanem növénykert is vagyunk, igen változatos botanikai látnivalókkal.