Mangalica kismalacok 2023. április 2.

Ha állatkerti állatokról esik szó, sokan egyből az elefántokra, oroszlánokra, zsiráfokra, majmokra és más, távoli tájakon élő vadállatokra gondolnak. Pedig a háziállatoknak, gazdasági haszonállatoknak is helyük van egy korszerű állatkertben. Hiszen a mai kor városlakó emberei számára már ezek az állatok is egzotikumot jelentenek. A mi Állatkertünkben egyébként is nagy hagyománya van a háziállatok tartásának és bemutatásának. Egykori jeles igazgatónk, Lendl Adolf ezt már több mint száz esztendeje fontosnak tartotta, korát jó fél évszázaddal megelőzve. Ráadásul számos háziállat esetében léteznek olyan régi vagy régen honosult magyar fajták, amelyek mindannyiunk közös örökségének is részét képezik.

Ilyen fajta a mangalica is, amely Magyarországon alakult ki az 1700-as években, többek között a bakonyi sertésből és a szerbiai sumadia fajtából. A XIX. században a mangalica volt a legelterjedtebb sertésfajta az országban, és még a XX. század első felében is igen sok volt belőlük.

Akkoriban persze leginkább a mangalicához hasonló zsírsertések iránt volt nagy a kereslet, hiszen a legtöbben kétkezi munkát végeztek, amihez sok energia kellett, ráadásul nagy földmunkák is zajlottak országszerte, és a kubikosok viszonylag olcsó de tápláló élelmezéséhez is kellettek a zsírsertések. Arról már nem is szólva, hogy akkoriban még nem léteztek hűtőgépek, így a tartósítás füstöléssel, jégvermekben, vagy pedig úgy volt lehetséges, hogy a húst zsírban tették el.

Később, a táplálkozási szokások megváltozása nyomán inkább a hússertések iránt nőtt meg a kereslet, a mangalica fajta pedig ezzel párhuzamosan egyre inkább visszaszorult. Olyannyira, hogy az 1960-as évek végére már az eltűnésétől kellett tartani. 1973-tól a mangalica már védett fajtának számít, sőt, az elmúlt néhány évtizedben a mangalica termékek iránti kereslet is újra növekedni kezdett.

Kíváncsi vagy, hogy mi történt mostanában még az Állatkertben? Ide kattintva elolvashatod további híreinket.