Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt: 3300 Ft Gyermek: 2200 Ft Diák: 2500 Ft

Nyitvatartás

H-P: 9:00-18:00 Sz-V: 9:00-19:00

Vurstli

A vurstli utolsó helyszíne, a mutatványosok utcája, amelyet az Állatkert területéből hasítottak ki.A vurstli nem intézmény volt, hanem az a – többnyire hatóságilag kijelölt – hely, ahol a ligeti mutatványosok felállították a bódéikat, körhintáikat, ponyvás sátraikat. A vurstli pontos helye azonban nem volt állandó, története során többször költözött a Városligeten belül. A jelenleg az Állatkert kezelésébe tartozó területek közül a 29732/5-ös helyrajzi számú telekterület az, ahol a vurstli egy időben működött, méghozzá történetének legutolsó, 1910 és 1950 közötti időszakában. Előtte a mai Széchenyi gyógyfürdő területe, még korábban a Városliget belsejének különböző részei voltak kijelölve a mutatványosok számára.

A mutatványosok hozzátartoztak a régi Pest városképéhez. Kezdetben azonban nem a Városligetben, hanem a város belsejében, a vásárok és búcsúk jellemző színhelyein lehetett találkozni velük. A körhintásoktól kezdve a bábszínházakon, viaszfigurákat felvonultató panoptikumokon és a panorámaképeken át a tenyérjósokig, planétásokig és az egyéb sokadalmi nevezetességekig mindenféle mutatványos programot meg lehetett találni ezeken a helyeken. Az egyszerűbb szórakozási lehetőségek minden hetivásár idején elérhetőek voltak, az igazán gazdag programkínálat azonban a több napon át tartó országos vásárok idején volt jellemző. Ilyenből évente négyet tartottak Pesten, szent József napjának hetében, szent Medárd napjának hetében, keresztelő szent János napjának hetében és szent Lipót napjának hetében.

A Városliget parkosításának megindulása után, amikor a pesti polgárok egyre szívesebben rándultak ki az akkor még Városerdőnek nevezett erdőcskébe, a mutatványosok is megjelentek ezen a területen. Annál is inkább, mert a város belsejében korábban elfoglalt, megszokott területeiket ebben az időben kezdték beépíteni, s a hatóságok ott már nem engedélyezték tovább a mutaványos vállalkozásokat

A Városliget első mutatványosa a hagyomány szerint Vexlechner Sebestyén „képmutogató" volt, aki 1838 nyarán állította fel „opticai képeket" bemutató sátrát a mai ötvenhatos emlékmű közelében. Ebből a hagyományból kiindulva ünnepelték meg 1938-ban a vurstli századik születésnapját. Úgy tűnik azonban, hogy már Vexlechner előtt is voltak mutatványosok a ligetben. Egy Grossinger Leopold nevű korcsmáros 1810-es szerződése szerint nemcsak italmérésre kapott engedélyt a Szépítő Bizottmánytól, hanem körhinta üzemeltetésére is.

Az 1830-as évektől egyre több mutatványos jelent meg a Városligetben, s mivel rendszerint egymás mellett állították fel bódéikat, sátraikat, körhintáikat, afféle mutatványos telepet alkottak. Ezt a telepet nevezte el a pesti nyelv vurstlinak. A név eredetére több elmélet is van, az egyik szerint a név a ligeti lacikonyhák kedvelt árucikkére, a tormás virslire (Würstchen, Würstl) vezethető vissza.
A Városliget kapuja ebben az időben a mai Városligeti fasor torkolatának környéke volt, ahol ma az Ötvenhatosok emlékműve áll. A Sugár út (későbbi nevén Andrássy út) ugyanis ekkor még nem létezett, és a pesti polgárok nagyrészt a Király utca folytatása mentén jutottak ki a ligetbe. A mutatványosok kezdetben a ligetnek ezen a részén telepedtek le, ám ahogy a Városliget területét egyre inkább birtokba vette a polgárság, s ahogy a rendezés és parkosítás előrehaladt, a vurstli egyre távolabb szorult ettől a központi területtől. Ez a folyamat egészen az 1885-ös országos kiállítás idejéig tartott. A kiállítás ugyanis a Városliget területének igen jelentős részét elfoglalta, s ehhez a mutatványosok elhelyezését is rendezni kellett. A vurstli helyét ekkor a Városliget északi sarkában jelölték ki, nagyrészt azon a területen, ahol ma a Széchenyi Fürdő található.

Az elkövetkező évtizedeket szokták a vurstli fénykorának tartani. A mutatványosok száma és a szórakozási lehetőségek sokfélesége egyre növekedett, cirkuszok, tánclokálok, arénák létesültek, még az Állatkert területének egy részét is bérbe adták mutatványos célokra. A millenniumi kiállítás idején a programok az Ős-Budavárral komplexumával egészültek ki, amely szintén az Állatkerttől bérelt területet.

A 20. század elején a vurstlinak ismét költözködnie kellett. A tervezett Széchenyi Gyógyfürdő épületét – amelynek építése 1909-ben kezdődött – ugyanis éppen oda szánták, ahol a vurstli mutatványosainak bódéi álltak. A mutatványosok tehát az Állatkert területére vetettek szemet, amelyet épp ekkoriban, 1907-ben vett át a főváros. A városatyák természetesen nem akarták feláldozni az Állatkertet, de valamennyire a korábbi területükről kiszoruló mutatványosok igényeit is figyelembe kellett venni. Így végül az a döntés született, hogy az Állatkert eredeti, még 1864-ben kijelölt területének egy részét, a telek Hermina úti végét a mutatványosok foglalhatják el, de a területért fizetendő bért az Állatkert pénztárába tartoznak befizetni. A szóban forgó területet külső mutatványos telepnek nevezték, főutcáját pedig a mutatványosok utcájaként ismerték. Néhány mutatványos a régi helyen is maradhatott, mivel ekkor még csak a gyógyfürdő rész épült fel, a strandfürdő kialakítására az 1920-as években került sor.

A vurstli ezen utolsó, az Állatkerttől bérelt helyszíne adott helyet a Jancsi-arénának, a Feszty-körképnek, a Klupáti-féle körhintának, a Pöltl-féle céllövöldének, a plasztikonnak és a Fortuna mozgónak is.

A régi vurstli világának, amelyet számos műalkotás, köztük Molnár Ferenc Liliom című darabja is felidéz, a második világháború és az utána következő esztendők vetettek véget. A vurstli játéküzemeit államosították, vagyis minden kárpótlás nélkül elvették korábbi tulajdonosaiktól és üzemeltetőiktől, majd néhány évnyi átmeneti időszak után 1950-ben a szomszédos Angolpark területével összevonva kialakították a Vidámparkot, a moszkvai Gorkij Park mintájára.

Sokan azt gondolják, hogy a régi a Vidámpark a vurstli folytatása, s hogy a két szórakozóhely lényegében alig különbözik egymástól. A valósághoz azonban ennek nincs túl sok köze. A vurstli szórakozásait ugyan időnként gyermekek is igénybe vették, a közönség nagy része azonban inkább felnőttekből állt. Méghozzá főként a szerényebb rétegek, a gyári munkások és a szabadnapos cselédlányok jártak a vurstliba szórakozni (a középosztály az Angolparkba járt), sőt, a vurstli mulatóhelyei, vendéglői és sörözői nem ritkán sztrájktanyaként, mozgalmi találkozóhelyekként is működtek. Molnár György 1991-es filmje, az 1919-ben játszódó Vörös vurstli is feleleveníti a ligeti mutatványosbódék világának ezt az oldalát.

A régi vurstli világából és játékaiból nagyon kevés maradt meg. Klasszikus látványosságainak jelentős része már az 1950-es években sem volt fellelhető. Eredeti játékai közül egyedül a régi körhinta maradt meg az eredetihez hasonló állapotban. A vurstli idejéből maradt ránk a barlangvasút is, ám ezen az idők során annyi átalakítást hajtottak végre, hogy sem az eredeti szerelvények, sem az eredeti díszletek, sem a vasutat befogadó eredeti építmény nem látható már évtizedek óta.