Táncsics és az élővilág 2021. március 16.

Bizonyára sokan hallottak már arról, hogy 1848. március 15-én a pesti forradalmi tömeg Pestről Budára, a várbeli helytartótanácshoz vonult, ahol egyebek mellett – a 12 pontnak a „politicai statusfoglyok" szabadon bocsátásáról szóló követelése jegyében – a sajtóvétség miatt fogva tartott Táncsics (Stancsics) Mihály szabadon engedését is sikerült kieszközölni. A húszezres tömeg azonnal át is vonult Táncsics néhány utcával odébb lévő börtönéhez, ahonnan a frissen szabadult író-politikust a tömeg diadalmenetben vitte át Pestre, úgy, hogy a kocsiból a lovakat kifogva az emberek azt maguk húzták, tiszteletük jeléül.

Az persze, hogy Táncsics egyébként milyen szerepet játszott a kor politikai és közéletében, már kevésbé ismert, arról meg még ritkábban hallani, hogy nevéhez két, gyermekeknek szánt természettudományos ismeretterjesztő könyv is fűződik.
Táncsics nemcsak publicista és politikus volt, hanem nyelvészettel és pedagógiával is foglalkozott, tanítóképzőt végzett, és házitanítóként is tevékenykedett. Emellett számos tankönyvet is írt gyermekek és fiatalok számára, többek között a latin és a magyar nyelvről, valamint a magyar és a világtörténelemről. A természetrajz is érdekelte, így nem meglepő, hogy két könyvet ennek a témának is szentelt: 1842-ben jelent meg Pozsonyban Lényismeret, azaz természethistória az ifjúság számára című könyve, majd néhány évvel később lefordította Georg Christian Raff német író és pedagógus még 1778-ban közreadott, és korábban már 1799-ben (Fábián József fordítása), illetve 1835-ben (Vajda Péter fordítása) magyar is megjelent könyvét. Raff Természethistóriájának új, Táncsics-féle fordítása 1846-ban jelent meg Pesten, Emich Gusztáv kiadásában.

Mind a két Táncsics nevéhez köthető „természethistóriai" műben érdekes illusztrációkat, s persze ma már kissé furcsának ható, „nyelvújító" elnevezéseket (csirány, magzony, pezsgék, tójányok, buranyok, nemzönyök stb.) is lehetett találni. A könyvek egyébként a maguk korában nagyon keresettek és népszerűek voltak. A Jelenkor című lap 1842. február 26-i száma például így méltatta a Lényismeret című könyvet: „Stancsics tagadhatatlan érdemeket gyűjte magának iskolai kézikönyvek írása és kiadása által, s a Lényismeret biztosan nevelni fogja azokat, s igen kívánatos, hogy azt minél több iskola fogadja el azt kézikönyvül."