Denevérek védelmében 2019. május 21.

Nemcsak a természetjáró, hanem a városlakó embernek is bőven van alkalma arra, hogy denevérekkel találkozzon. Hiszen sok fajuk éppen úgy hajlamos arra, hogy a városias környezetben találja meg a számítását, mint például a nyestek, a mókusok, a sünök, a vörös vércsék és sok más „urbanizálódó" állat. Ráadásul Magyarország „denevér nagyhatalomnak" számít, hazánkban ugyanis 28 denevérfaj él, ami az Európában előforduló mintegy 45 fajnak nagyjából a kétharmada (pedig országunk területe alig 1 %-a Európa teljes területének).

Hiedelmek, előítéletek
Sok emberben tagadhatatlanul munkálkodik némi ellenérzés a denevérekkel szemben. Ezek az ellenérzések azonban szinte mindig ismerethiányra, hiedelmekre, illetve előítéletekre vezethetők vissza. Az egyik ilyen előítélet a középkorra vezethető vissza, amikor a világot két részre, „isteni" és „ördögi" félre osztották. Ebben a felosztásban az éjjel aktív állatok szinte mind az „ördög cimboráinak" számítottak, erre vezethetők vissza a denevérekkel, de egyébként a macskákkal, és részben a baglyokkal kapcsolatos hiedelmek is.

Klasszikus hiedelemnek számít az az elképzelés is, amely szerint a denevéreknek valósággal szokásuk, hogy az emberek hajába gabalyodjanak. Ezt a vélekedést sokan ismerik, de lényegében mindenki csak hallott erről, olyan emberrel azonban nemigen lehet találkozni, aki valóban így is járt. Ma már kideríthetetlen, honnan ered ez a tévhit, bár egyes vélemények szerint egy a rizsporos parókák idejéből származó anekdota miatt tudott elterjedni.

És természetesen nincsenek denevérré átváltozó vámpírok, vérszívó szörnyetegek sem. Az ugyan igaz, hogy a Dél-Amerikában őshonos rőt vérszopó denevér vérrel táplálkozik (méghozzá a legeltetéses állattartás ottani elterjedése óta nagyrészt a szarvasmarhák vérével), de ezt természetesen nem úgy kell elképzelni, hogy ez az állat bárkinek is kiszívja az összes vérét, ami aztán az illető halálát okozza. Egy ilyen állat alig 3-4 dekát nyom, a vér pedig, amit elfogyaszt, egy vérvételnyi mennyiséget sem szokott elérni. A problémát inkább az okozta, hogy a veszettséget terjeszthetik ezek az állatok. És persze ne feledjük el, hogy a szóban forgó rőt vérszopó denevérek nem Magyarországon, hanem – ahogy már említettük – Dél-Amerikában honosak.

Érdekesek és hasznosak
A zoológus szemszögéből a denevérek kifejezetten érdekes állatok. Egyrészt rendkívül sikeres állatcsoportról van szó, amelynek eddig mintegy 1200 fajukat fedezték fel, vagyis minden ötödik ismert emlősfaj a denevérek közé tartozik. Az emlősök között egyedülálló módon aktív repülésre képesek, ráadásul különleges, a hangok visszaverődésén alapuló tájékozódó képességük révén akár a vaksötétben is képesek biztonságosan repülni.

A magyarországi fajok mindennapi életünk szempontjából is igen fontosak, náluk hatékonyabb szúnyogpusztítót ugyanis elég nehéz elképzelni. Némelyikük egy éjszaka vagy ezer szúnyogot képes elfogyasztani. Vagyis az, hogy a denevérek hogy érzik magukat környezetünkben, szorosan összefügg azzal, hogy mennyi szúnyoggal kell hadakoznunk mondjuk a nyári estéken. Innen nézve tehát elmondhatjuk, hogy a denevérek igen hasznos állatok (habár azt a szemléletet, amely az élővilágot hasznos és káros állatokra osztotta fel, ma már végletesen elavultnak tekintjük).

Találkozások
És hogy hol találkozhatunk denevérekkel? Akár egy olyan nagyvárosban is, mint Budapesten. Pincéken, padlásokon, vagy a panelházak alkalmas zugaiban (a panelelemek közötti résekben, redőnytokokban stb.) is előfordulhatnak. Van persze, ahol zavarják a lakókat, de ma már léteznek hatékony és egyben denevérbarát megoldások is az ilyen helyzetekre, vannak vállalkozók, akik kifejezetten ezzel foglalkoznak.

Egy másik találkozási lehetőség, amikor a nyári estéken nyitva hagyott ablakon át egy denevér esetleg berepül a lakásba. Persze ezt nem mindenki éli meg kimondott lehetőségként, de igazán nincs ok aggodalomra ilyen helyzetben sem. Biztosak lehetünk abban, hogy az állat nem akar rosszat, hanem csak eltévedt, és igazából jobban meg van ijedve, mint a lakók. Legtöbbször ő maga is azt keresi, hogyan juthatna ki, de előfordul, hogy nem talál ki a szobából. Ilyenkor az a legjobb megoldás, ha a család legnyugodtabb tagja marad csak a szobában. Ha nem hajkurásszuk, az állat előbb-utóbb le fog szállni valahol. Akkor aztán valamilyen védőeszközzel, kesztyűvel, vagy akár egy frottír törölközővel is megfoghatjuk. S ha ez sikerül, elég csak elvinni az ablakhoz, majd elengedni, hogy tovább repülhessen.

Időnként előfordulhat az is, hogy segítségre szoruló denevérrel találkozunk. Az elmúlt napokban például a májusban szokásosnál jóval hidegebb idő volt. Ez pedig azzal jár, hogy a repülő rovar is kevesebb ilyenkor, vagyis a denevérek is sokkal kevesebb táplálékhoz jutnak. Pedig szervezetük energiaigénye a hűvös idő miatt még magasabb is, mint máskor. Ilyenkor aztán megesik, hogy legyengült, segítségre szoruló denevérekre akadunk.

Szép és hasznos dolog, ha segítünk neki, Állatkertünk mentőközpontjába, a Sünispotályba is be lehet honi a segítségre szoruló denevéreket. Itt azonban megint fontos odafigyelnünk arra, hogy semmiképp sem fogjuk meg az állatot puszta kézzel! Hiszen még ha segítő szándékkal közelítünk is felé, akkor sem számíthatunk arra, hogy a denevér ennek tudatában van. Ehelyett a testi épségét fogja félteni, és legvalószínűbben a kezünkbe harap. A harapás önmagában sem kellemes, hiszen a denevéreknek sok-sok apró, a rovarok kitinpáncéljának leküzdését szolgáló foga van. Nagyobb baj azonban, hogy a denevérek – akárcsak a kutyák – között előfordulnak olyan egyedek is, amelyek a veszettség vírusát hordozzák. A segítségre szoruló denevéreket tehát ne puszta kézzel fogjuk meg, hanem bőrkesztyűvel, vagy valamilyen vastagabb ruhával, pulóverrel, frottír törölközővel, esetleg kartonlappal vagy más eszközzel ügyeskedjük be egy dobozba!

Denevérmentés az Állatkertben
Állatkertünkről közismert, hogy szerteágazó természetvédelmi tevékenységünk részeként mentett állattokkal is foglalkozunk. Olyan Magyarországon őshonos, vadon élő és természetvédelmi oltalom alatt álló (tehát védett vagy fokozottan védett) állatfajok egyedeit mentjük, akik valamilyen ok miatt emberi segítségre szorulnak. A tavalyi évben történetesen 1807 mentett állatról gondoskodunk, és bár a mentett állatok legnagyobb része madár, a legnagyobb egyedszámban bekerülő fajnak pedig a sün számít, denevérek is szép számmal akadnak védenceink között. Az elmúlt esztendőben például összesen 319 segítségre szoruló denevérről gondoskodtak munkatársaink, akik 11 különböző fajhoz tartoztak. Tavasszal és nyáron jobbára egyesével érkeznek a mentett denevérek, nagyobbrészt sérült, vagy legyengült állatok, de előfordul olyan eset is, amikor egyszerre több tucat, vagy akár száznál is több denevér kerül be hozzánk. Ezek általában telelésben megzavart állatok szoktak lenni: őket ilyenkor átteleltetjük, és a következő tavasszal engedjük szabadon.

A mentőmunka részleteit, köztük a mentett denevéreket a nagyközönség is láthatja. Állatkertünk játszóparkjában, a Holnemvolt Várban ugyanis tavaly nyáron egy olyan bemutató mentőközpontot nyitottunk meg Sünispotály néven, ahol a mentőmunka csaknem teljes folyamatát az érdeklődő látogatók is megtekintheti. A Sünispotály megvalósítására az Európai Unió Regionális Fejlesztési Alapjának finanszírozásával, az Interreg V-A Szlovákia-Magyarország Együttműködési Program támogatásával megvalósuló ZOO4NAT projekt keretében kerül sor.

Állatkertünkben egyébként nemcsak a hazai fajokat képviselő, mentett denevérekkel találkozhat a nagyközönség. Vannak a gyűjtemény szerves részét képező, egzotikus denevérfajaink. Egy részüket a Varázshegyben, a Sötétlabirintus nevű bemutatóhelyen mutatjuk be, a repülőkutyáknak is nevezett gyümölcsevő denevéreket pedig az Ausztrálházban lehet megcsodálni, ugyancsak fordított világítási program mellett.

Kíváncsi vagy, hogy mi történt mostanában még az Állatkertben? Ide kattintva elolvashatod további híreinket.