Védjük együtt a denevéreket! 2021. április 17.

Minden évben április 17-én ünnepeljük a denevérek világnapját. Ezt a kezdeményezést egy nemzetközi denevérvédelmi szervezet, a Bat Conservation International (BCI) hívta életre, angolul ezt a napot International Bat Appreciation Day-nek nevezik, vagyis olyan napnak, amelynek célja a denevérek megismertetése, jelentőségük méltatása, helyes megítélésük elősegítése a társadalom körében. A természetvédelemmel foglalkozók, különösen azok, akik kifejezetten a denevérekkel kapcsolatos munkát végeznek, ilyenkor külön is igyekeznek a nyilvánosság figyelmét ráirányítani erre az állatcsoportra.

A denevérek nagyon érdekes, és nagyon fontos állatok. Sok embert azonban mélyen gyökerező előítéletek akadályoznak abban, hogy jobban megismerjék az ezeket az élőlényeket. Vajon mi lehet az itt-ott még ma is érzékelhető ellenérzések oka? Hiszen a denevérek senkit sem bántanak, nem esznek embert, viszont egy-egy denevér egy éjszaka ezernél is több szúnyogot képes elfogyasztani, ami bizony a mi számunkra sem közömbös.

Az ellenérzések egy része történeti okokra vezethető vissza. A középkorban uralkodó szemlélet ugyanis a világot két részre osztotta: egy isteni, és egy ördögi részre. S ami az éjszakához, a sötétséghez kapcsolódott, azt mind az utóbbiba sorolta. Ezért aztán azok az állatok, amelyek éjjel aktívak, a baglyoktól a macskákon át a denevérekig, mind egy kicsit gyanúsak voltak a jámbor emberek számára, és könnyen az ilyen állatokra süthették a vádat, hogy az ördöggel cimborálnak. Ezekről a „félelmetes" állatokról a legutóbbi halloweenkor, azaz mindenszentek előestéjén még egy kisfilmet is bemutattunk.

Innen már csak egy lépés volt, hogy Bram Stoker ír származású író Drakula regénybeli alakját is olyannak írja le, aki bármikor át tud változni denevérré.

Milyen állatok a denevérek?
A denevérekről először is azt kell tudni, hogy emlősállatok! Vagyis kölykeiket anyatejjel táplálják. Ez ma már magától értetődőek tűnik, de még néhány száz évvel ezelőtt is komoly viták folytak arról, hogy „a denevér madárnak találtatik-e inkább lenni, vagy egérnek". Egyébként, a népies „bőregér" elnevezés ellenére az egerekhez is csak annyi közük van, hogy ők is emlősállatok. Az egerek azonban a rágcsálók közé tartoznak, a denevérek pedig önálló rendet alkotnak az emlősök osztályában. Valójában nagyon sikeres állatcsoport az övéké, hiszen a denevérek – az Antarktisz kivételével – valamennyi kontinensen elterjedtek, és nagyjából 1400 különböző fajuk ismeretes. Ha ezt azzal vetjük össze, hogy az emlősöknek eddig összesen öt és félezer faját írták le a zoológusok, akkor világos, hogy több mint egyötödük tartozik a denevérek közé.

Számos különleges képességük van, a bőrlebernyeges szárnytól egészen a hangok – éspedig ultrahangok – visszaverődésén alapuló tájékozódáson, amelynek elvén a radar is működik. Lényegében arról van szó, hogy saját kiáltásaik visszhangja alapján olyan pontos és részletgazdag képet tudnak alkotni környezetükről, hogy annak segítségével gyorsan repülve sem ütköznek akadálynak, sőt még a mozgásban lévő, repülő rovarokat is röptükben tudják elkapni.

Magyarország egyébként „denevér nagyhatalomnak" számít abban az értelemben, hogy az Európában előforduló 46 denevérfajból közel 30 nálunk is őshonos, annak ellenére, hogy hazánk területe mindössze egy százaléka Európa területének.

Miért fontosak a denevérek?
A denevérek kiemelkedően fontos szerepet töltenek be a természet háztartásában. Egyrészt a rovarok gyérítésével segítenek a természetes egyensúly fenntartásában, másrészt a gyümölcsökön, virágporon és nektárokon élő denevérfajok számtalan növény beporzásáért, magjainak széthordásáért „felelnek". A kutatások szerint 67 növénycsalád van, melynek fő, esetleg kizárólagos beporzói a denevérek közül kerülnek ki, és háromezernél is több olyan növényfaj ismeretes, amelynek magjait elsősorban denevérek hordják szét, terjesztik el.

De nemcsak általában a bioszféra szempontjából fontosak a denevérek, hanem az ember saját közvetlen szempontjai miatt is. Hiszen a denevérek által fogyasztott rovarok között bőven akadnak mezőgazdasági kártevők, sőt olyanok is – gondoljunk csak a szúnyogokra - , amelyek az emberre is veszélyes betegségeket terjesztenek. Van olyan közgazdasági számítás, amely szerint a denevérek évente több mint 23 milliárd dollárnyi pénzben kifejezhető hasznot hajtanak a mezőgazdaságnak és az egészségügynek.

A denevérek kiemelkedő ökológiai szerepe számunkra azt is jelenti, hogy az Állatkertünkben bemutatott sok faj között lehetőleg mindig igyekszünk a denevéreket is megismertetni a nagyközönséggel. Állatkertünk nemzetközi összehasonlításban is az elsők között kezdett el denevérek tartásával, bemutatásával, szaporításával foglalkozni.

Milyen veszélyek fenyegetik a denevéreket?
Az ismert 1400 denevérfajból kétszáznál is több, vagyis átlagosan minden hetedik faj fenyegetett valamilyen mértékben. A természetes élőhelyek pusztulása, zsugorodása mellett több faj esetében az állatok befogása, vadászata is szerepel a veszélyeztető tényezők között. Nemcsak a velük kapcsolatos előítéletek miatt bántják a denevéreket, hanem egyes országokban meg is eszik őket.

Hogyan segíthetünk?
Az első és legfontosabb, amit tehetünk, hogy semmi esetre sem bántjuk, hanem békén hagyjuk őket! Ebben segít az is, ha tudomásul vesszük, hogy a denevérek is csak boldogulni szeretnének, és mivel mi emberek egyre több területet építünk be, a denevérek egyre gyakrabban az emberi településeken igyekeznek megtalálni a számításukat. Az együttélés persze néha kényelmetlen lehet, de van békés és denevérbarát megoldás arra, ha néhány denevér esetleg beköltözik a redőnytokba, vagy a panelházak elemeinek rései közé. Ha segíteni is szeretnénk, megtehetjük például denevérodúk kihelyezésével is.

Segíthetünk az olyan helyzetek higgadt kezelésével is, amikor egy eltévedt denevér esetleg a nyitott ablakon át berepül a lakásunkba, házunkba. Ilyenkor nem érdemes sem rohangálni, sem csapkodni, csak a denevért kell segíteni abban, hogy kitaláljon (hiszen ilyen helyzetben neki is ez a szándéka). Ha esetleg mégsem talál ki, egy vastagabb ruhadarabbal, törölközővel megfoghatjuk, és aztán az ablaknál elengedhetjük, hadd repüljön tovább. Puszta kézzel viszont sose fogjuk meg, mert a denevér nem tudhatja, mi a szándékunk, és esetleg megharaphat.

Mivel sok denevérfajra jellemző az urbanizálódás, vagyis azt, hogy az ember által lakott területeken élnek, természetesen bajba jutott denevérekkel is gyakran találkozhatunk. Például a késő őszi, téli vagy kora tavaszi időszakban végzett bontási munkálatok során előfordul, hogy telelő denevérekre bukkannak, akik így, hogy biztonságosnak hitt telelőhelyük kibontásra kerül, óriási veszélynek vannak ilyenkor kitéve, hiszen nincs semmi, ami a zord időjárástól megvédje őket. De találkozhatunk a szülőktől elkeveredett, elárvult denevérekkel, vagy esetleg megsérült, balesetet szenvedett állatokkal is. Az ilyen segítségre szoruló állatokat érdemes szakemberhez, állatmentéssel foglalkozó szervezetekhez vinni. Például hozzánk, az Állatkertbe, ahol évtizedek óta foglalkozunk segítségre szoruló denevérek mentésével.

Denevérmentés a Budapesti Állatkertben
Állatkertünk természetvédelmi tevékenységének egyik fontos része a vadállatmentés. Magyarországon őshonos, vadon élő, védett vagy fokozottan védett állatfajok olyan egyedeiről van szó, akik valamilyen ok miatt emberi segítség nélkül elpusztulnának. Bár a fő profil a madármentés, védenceink között minden évben szép számmal akadnak denevérek is. A tavalyi, 2020-as évben például 11 denevérfaj 398 egyede került be Állatkertünk vadállatmentő központjába, és kapott második esélyt. A sérült, beteg állatokat meggyógyítjuk, a legyengülteket felerősítjük, az elávultakat felneveljük. A cél mindig az, hogy az állatok ismét boldoguljanak emberi segítség nélkül, s amikor ezt elértük, visszaengedjük őket természetes élőhelyükre.

A hidegebb évszakokban rendszerint telelésben megzavart denevérek szoktak hozzánk bekerülni. Tavasszal és nyáron viszont sokkal jellemzőbb, hogy elárvult, odúból kipottyant denevérkölykökkel akad dolgunk. A szopós korban lévő, tehát még tejen élő denevérbébik felnevelése nem egyszerű feladat. Az állatok mindenekelőtt nagyon aprók, alig 1,5 grammosak, szóval nem nehezebbek, mint három szem zöldborsó. Mivel denevértejet nemigen lehet szerezni, ezért macskatejpótló tápszerrel szoktuk őket tetetni. Ehhez azonban megfelelő fecskendőre is szükség van, mert a denevérkölykök apró szájába való cumisüveg nem létezik, ráadásul egy ilyen állat alkalmanként 0,15 ml-nél nem nagyon kaphat többet. Az etetést viszont három óránként ismételni kell, mert ezeknek az állatoknak eléggé gyors az anyagcseréjük. Vigyázni kell arra is, hogy az apróságok ne száradjanak ki, és hogy megfelelően meleg helyen tartsuk őket, nehogy kihűljenek.

A mentett denevérbébik felneveléséről egyébként a múlt évben egy kisfilmet is készítettünk. És rendszeresen be szoktunk számolni a mentett denevérek elengedéséről is. A közelmúltban például 89 mentett koraidenevért helyeztünk ki a tiszaugi denevértoronyba, 102 mentett denevért (három különböző fajból) pedig a sződligeti Nagyboldogasszony-templom tornyába.

Aki fontosnak tartja vadállatmentő munkánkat, és tud segíteni, azt arra kérjük, támogassa az Állatkertünk által életre hívott Magyar Madármentők Alapítványt, például személyi jövedelemadója 1 %-ának felajánlásával.

Kíváncsi vagy, hogy mi történt mostanában még az Állatkertben? Ide kattintva elolvashatod további híreinket.